A vizualitás mindig jelen volt az életemben. Középiskolába a pécsi művészetibe jártam és később is mindig olyan tevékenységet végeztem, amiben fontos volt a látvány.

Festményeim, rajzaim témája az évek során sokat változott, csakúgy mint technikája. A hagyományos témák után jelenleg a városi hangulatok témakör érdekel, ahol a látvány mellett fontos szerepet kap az emberi figura is.

Használok olajat, pasztellt, néha akvarellt, leggyakrabban pedig akrilt, amit elsősorban gyorsasága és színeinek frissessége miatt kedvelek.

Kiállításokon 1996 óta szerepelek, szervezője, résztvevője, 2009 óta pedig vezetője vagyok a Lovasberényi Alkotótábornak.

Bár egy kis falu az otthonom, életem jelentős részét városban töltöttem. Főleg a budapesti néhány év az, ami máig meghatározó vizuális élményt jelent, de a mai felbolydult világ nyüzsgése sem zárható ki a mindennapokból és így a festészetemet alakító hatásoknak is része. A televízió, az internet és a napi élmények, mások fényképei, vagy saját fotóim gondolkodtatnak el és inspirálnak festésre, ezek lenyomatai láthatók a képeken.

Kedvelem a plen air festészetet, de ha nincs mód a szabadban dolgozni, szívesen festek fotók alapján is. Leginkább a téma, a látvány hangulata érdekel, az olyan benyomások, impressziók, mint a fények, hideg, meleg, szél, a kora hajnali pára, az előbújó nap, vagy a leszálló köd.

Horváth Péter
lovasberényi festő